Egytől egyig: Real Madrid – Valencia (1-1, büntetőkkel 4-3)

Nem mondhatni, hogy álomszép játékkal kápráztatta el a csapat azokat, akik egyáltalán nézni tudták a meccset. Történt ugyanis, hogy magyar szolgáltató nem vásárolta meg a közvetítés jogát. Őszintén, lehet így jártak jól a legtöbben. Az az ember érzése, hogy ez a sorozat csak egy kifejezetten kellemetlen és fájó púp a játékosok hátán, amitől csak szabadulni akarnak. 120 percen át ennyit lehetett látni. Meglehetősen álmos kezdés után volt ugyan néhány ígéretes helyzet, de az is csak virtuóz megmozdulásokból, mintsem a végletekig kijátszott, bonyolult taktikai elemekre épülő játékból. A második félidőről pedig mindent elmond, hogy a 95. percig csak Benzema méterekkel fölé fejelt labdáját ismételhették az operatőrök a madridi oldalról. Nem elég, hogy nem volt szórakoztató, mindezt megfejelte három madridi sérülés, két újabb védő kiesését hordozva magában. Nettó haszon. Mindenesetre a győzelem végül meglett, mégha csak büntetők után is, de ismét ott van a csapat a szuperkupa döntőjében. Ennek ellenére minden teljes mértékben olyan, mintha egy újabb szezonkezdetnek lennénk tanúi így a világbajnokság után, kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt tudnak majd felpörögni a srácok.

Sok emlékezetes pillanat nem fűződik a nevéhez, legalábbis pozitív értelemben véve. Negatív ugyanis akad: a Valencia találata teljes mértékben a nyakába varrható, ugyanis hibátlanul vált le róla embere. Mindennek tetejében még meg is sérült, Ancelotti kommentjeit nézve pedig szinte biztos, hogy a döntőben nem léphet pályára.

Én nem húznám le annyira Rudit, mint a legtöbben, sőt, egyéni teljesítményeket tekintve ő legalább megütötte a saját szintjét. A legtöbb tisztázás övé a védelemben, jól küzdött Cavanival és Linóval is, egyiküknek sem igazán jutott kiemelkedő pillanat a német védőnek hála. A játékban is aktív volt, közel 100 passzot teljesített 93 százalékos pontossággal.

Sokkal inkább benne volt a hiba lehetősége, mint Rüdigerben, a védőmunkája bizonytalanabb volt a megszokottnál. Volt viszont egy nagyon ígéretes labdája Benzema irányába közvetlenül a büntető előtt, így a szerzett gólban igenis megvannak az érdemei. Fejjel a pontrúgásoknál gyakorlatilag csak ő tudott veszélyt jelenteni a Valenciára nézve, de az ő fejese is méterekkel kerülte el a kaput. Ja, igen, ő is megsérült, noha valószínűleg kevésbé komoly a dolog, mint Lucas esetében.

Nem volt egyszerű 8-asokat osztogatni a meccset látva, de Nachónak igenis jár. Gyakorlatilag alig van játékperc a lábában, mégis a védelem legjobbja tudott lenni, köszönhetően többek között a 8 labdaszerzésnek, amit a számlájára írhattunk. Játszott balhátvédet, valamint Militāo cseréjét követően középen is feltűnt, de mindenhol számítani lehetett rá. És még a haja is sértetlen maradt a 120. perc után is.

Mit is lehetne mondani róla. Az egyetlen, akiben volt lendület is, akire fel tudtuk kapni a fejünket. Nem mondom, hogy kifejezetten jól játszott volna, de még így is kiemelkedett a többiek közül. Volt egy igen ígéretes távoli lökete is. A világbajnokság óta ez volt az a meccs, amin végre az ébredezés jeleit tudta mutatni.

Tipikus Kroos-féle teljesítmény, a metronóm pontosságával társítva. Legtöbb labdaérintés, legtöbb passz, 96 százalékos pontosság, két kulcspassz, egy komolyabb lövés a hosszabbításba. Mindenhol ott volt, az összekötő szerepében kezdte a meccset, és tulajdonképpen így is fejezte be, függetlenül a cseréktől.

Továbbra sem tud kezdőként igazán kiemelkedőt alkotni, hiába ő a csodacsere rendre. Most a támadósorhoz közelebb kapott szerepet, de meglehetősen pontatlan volt, sebességét és technikai tudását pedig nem tudta kamatoztatni az ellenfél térfelén. Egy sárgát, valamint egy komolyabb rúgást ő is összeszedett, így a második félidőre már nem futott ki.

Camavingához hasonlóan csak nagyon kevés befolyással volt a mérkőzésre, illetve a csapat játékára. Keveset volt játékban, a 83 pályán töltött perc ellenére csak alig több mint 30 passzkísérlete volt, és ebből is kifejezetten sok ment ellenfélhez. Nem tette magasra a lécet.

29 alkalommal veszített labdát, ami a mezőny egészét tekintve is kiemelkedő szám. Mondhatjuk, hogy aktívabb volt, mint Rodrygo, de hogy hasznosabb is, az már megkérdőjelezhető. 9-szer kezdett cselbe vagy cselsorozatba, de csak egyetlen egyszer jött ki jól belőle. Sajnos továbbra sem sikerül megtalálnia a november előtti formáját, amiben a társak is nagy szerepet játszanak, de a helyzet egyre aggasztóbbá válik. Az már csak hab a tortán, hogy a győztes gól is a lábában maradt a 95. percben.

A támadóhármas tagjai közül ezúttal a leghasznosabb, ez nem kétséges. Kiharcolta és berúgta a csapat gólját eredményező büntetőt, emellett pedig már láthattuk a klasszikus Benzema-féle mozgásokat és elmozgásokat is tőle. Sokat járt vissza labdáért, kapura lövéssel is ő próbálkozott a legtöbb alkalommal – igaz, csak egyszer sikerült eltalálnia a Valencia kapuját. Fokozatosan nyeri vissza a meccsritmust, immár látható rajta a fejlődés.

Az éles passzokat hozta magával a pályára. Na jó, néhány eladott labdát is, de a hosszabbításban szinte csak neki voltak olyan meglátásai, amiből helyzetecskék is ki tudtak alakulni. Emellett fontos szerepe volt a labdatartásban is.

Lucas helyére érkezett a második félidőben, és annak ellenére, hogy ő maga is apróbb sérüléssel küzd, teljesen vállalható performanszt tett le az asztalra. Semmi extrát nem mutatott, de sallangmentes volt, nem szórta el a labdákat, és nem is generálódott veszély a jobb oldalon a jelenléte alatt.

Bejött Militāo sérülését követően, de őszintén megmondom, hogy nem éreztem hatását annak, hogy végre egy “igazi” balbekk játszik a bal oldalon, nem pedig Nacho. Sem védekezésben, sem pedig támadásban nem tudott többet adni, mint a királyiak Jolly Jokere.

Talán az egyik legjobban beszálló csere volt a spanyol, noha Rodrygo tényleg nem tette magasra a lécet. Valamivel több lendületet adott, volt veszélyes passza és lövése, de sok eladott labdája is.

Kevés időt töltött a pályán ahhoz, hogy érdemben írni lehessen róla.

Carlo elsődleges célja valószínűleg az volt, hogy éljük túl valahogy ezt a meccset. Nos, mi túléltük, de nemcsak mi szenvedtünk fizikai fájdalomtól, hanem a játékosai is. A három sérült kifejezetten sok és megehetősen nagy áldozat egy ilyen intenzitású meccsen. A győzelem persze megvan, de túlságosan sokat nem lehet beszélni a taktikai húzásokról, hiszen abból nem sok akadt. Valahogy lehozták, és ott vannak a döntőben.