A színfalak mögött

Nadal túlzott ünneplése

Rafa Nadal a világ egyik legjobb teniszjátékosa és egyben megrögzött Real Madrid szurkoló. A spanyol soha nem rejtette véka alá a csapat iránti szenvedélyét, és gyakran látni a Bernabéu díszpáholyában, akárhányszor rendkívül sûrû játékprogramja mellett ideje jut erre. Már jóval fiatalabb korában is kijárt a meccsekre, és az egyik ilyen alkalommal, csupán 16 évesen hívták meg egy privát páholyba, hogy egy másik nagyszerû teniszjátékossal, Feliciano Lópezzel tekintse meg a meccset. A Real Madrid aznap a Deportivo La Coruñát fogadta.

A mérkõzés nagyon szorosan alakult, és Nadal szenvedéllyel élte meg a játék minden percét. A Madrid gólja óriási örömöt okozott a stadionban, és a teniszjátékos, hogy tisztán hallja a 80 000 ember üvöltését, és együtt ünneplejen velük, elment kinyitni a páholy egyik üvegablakát. Pechjére elbotlott a nagyon meredek lépcsõkön, és jó pár métert végiggurult rajtuk. Mindenki ijedten ment le neki segíteni, és aggódva figyelték, hogy nem esett-e komolyabb baja. A jó Nadal csúnyán beütötte a karját, különösen a könyökét, és végül annyival úszta meg a dolgot, hogy egy pár hétig nem edzhetett.

Figo csinos felesége

Cristiano elõtt egy másik Ronaldo volt a madridiak nagy kedvence, akirõl a gyümölcsözõ fõvárosi karrierje alatt közismert volt, hogy a nagyon szeret élni és szórakozni. A brazil csatár DNS-ét alapvetõen két dolog határozta meg: a gól és a szamba. Egy bizonyos napon az egész keret egy ebédre volt hivatott, ahová a vezetõség is elment. A klub elnöke, Florentino Pérez egy pillanatra Figo és Ronaldo mellé ült. Az elnök tisztában volt azokkal a pletykákkal, amelyek Ronaldo éjszakázásairól szóltak, és kihasználva azt, hogy az a Figo ül ott, akinek viszont nagyon rendezett élete van, és boldog házasságában él a gyönyörû feleségével, Helen Svedinnel, próbált jó példát statuálni Ronaldónak:

„Ronie – mondta – Nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy kevesebbet járj az éjszakába? Miért nem csinálod úgy, mint Figo, aki inkább otthon marad nyugodtan, ahelyett, hogy mindenhova elmászkáljon éjszaka?”. Ronaldo a legjobb mosolyát vette elõ, és ironikusan a következõt válaszolta: „Presi, ha nekem lenne meg az, ami Figót otthon várja, akkor én sem járnék az éjszakába”.

Rekordigazolás egy szalvétán

Attól a pillanattól kezdve, hogy Florentino a Real Madrid elnöki posztjára került, világos volt számára, hogy a világ legjobb játékosait kell Madridba hoznia. Már a mandátuma elsõ évében Figóval és Zidane-nal akart elõrukkolni, de végül csak az elõbbi jött össze, mivel a francia játékos képviselõjével, Alain Migliaccióval való tárgyalások nem vezettek eredményre. Florentinónak várnia kellett még egy évet arra, hogy együtt lássa õket játszani a Bernabéuban.

Minden bizonnyal az átigazolása egyik kulcsmomentuma akkor történt, amikor más illusztris vendégek mellett õk is részt vettek a FIFA éves monacói gáláján. A zárónap vacsorája közben a klub elnöke a következõt írta egy szalvétára: „Do you want to play in Real Madrid?” (Akarsz-e a Real Madridban játszani?), majd diszkréten eljuttatta azt a francia játékoshoz. Zidane elolvasta az üzenetet, elmosolyogta magát, majd a következõt írta rá: „Yes.

Ez volt talán a legfontosabb lépés afelé, hogy a történelem egyik legjobb játékosa végül rekordösszegért a Real Madridnál kössön ki. Egy szalvéta oldotta fel azt a komoly ellenállást, amit a Juventus tanúsított az átigazolással szemben, mivel a játékos szándéka volt a döntõ. Nem sokkal késõbb a régi madridi sportközpontban, 500, a világ minden tájáról érkezett újságíró elõtt mutatták be Zinedine Zidane-t, mint a Real Madrid új játékosát.

A sorozat elõzõ része ide kattintva olvasható.

Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Összejövetel az 5-ös szobában

32 éve nem nyerte meg a Real Madrid a legrangosabb európai klubtrófeát, amikor 1998-ban a Juventusszal mérte össze magát a Bajnokok ligája döntõben. A csapat a holland szövetség egyik sportlétesítményén szállt meg az amszterdami meccs elõtt. A döntõ elõtti éjszakában érthetõ módon nem sokan tudtak aludni az idegességtõl, és éjfél körül spontán összejövetel alakult ki az 5-ös szobában, ahol a két csapatkapitány, Mijatovic és Suker szállt meg. Azt mesélik az akkori résztvevõk, hogy ott, sok nevetés, viccelõdés és egy pár elszívott cigi közt alapozták meg a gyõzelmet. Hierro, Raúl, Panucci, Karembeu, Sachís és Redondo, akárcsak a két szobatárs, hangosan álmodozott a döntõ kimenetelérõl. Egy öreg ventilátor zajának közepette Panucci beszélt a többieknek a Juventus gyenge pontjairól és korábbi csapattársairól, Monteróról, Del Pieróról… Karembeu ugyanígy tett Zidane-al, akit jól ismert a francia válogatottból, és a szobában mindenki egyetértett abban, hogy történelmi jelentõségû meccs elõtt állnak. Az összetartás meghozta a gyümölcsét, és a csapat már aznap, 1998. május 20-án magasba emelhette a hetedik BL/BEK-trófeáját.

Fernando Sanz jóslata

Még mindig az 1998-as amszterdami döntõ. Talán mindenkinek él az a kép a fejében, ahogy Mijatovic ünnepli a mérkõzés egyetlen gólját. Ha nem, akkor itt egy emlékeztetõ videó róla. Fernando Sanz, a csapat akkori középhátvédje (aki azóta ült már a Málaga elnöki székében is) a meccs elõtti összejövetelen a következõt mondta a montenegrói játékosnak: „Pedja, te fogod lõni a döntõ gólját”. Ez azért volt különös jóslat, mert Mijatovic a BL azon kiírásában addig még egy gólt sem lõtt, mindenesetre a játékos megígérte, hogyha így lenne, akkor azt a gólt neki fogja ajánlani. Sanz jóslata látnoki volt, hiszen valóban Pedja lõtte a döntõ egyetlen gólját, amellyel 32 év után a hetedik sikeréhez segítette a Real Madridot a legrangosabb porodon. Azok kedvéért, akik hisznek a számmisztikában: a gól a 66. percben esett, az utolsó BEK gyõzelmét, pedig pont 1966-ban szerezte meg a királyi gárda a Partizan ellen. Pedja elmondása szerint hirtelen azt se tudta hogyan ünnepelje a gólt, akkora volt az öröm, de aztán gyorsan eszébe jutott ígérete, és az a mutogatás, amit a videóban látunk, az bizony Fernando Sanznak szólt…

Amikor Drenthe elfelejtette, hogy aznap meccs van!

Nem is olyan rég beszámoltunk ezen oldalon Drenthe megfeneklett pályafutásáról. A játékos madridi idõszaka sem volt minden problémától mentes, bizonyítja ezt a következõ derûs anekdota: Történt, hogy reggel Drenthe idõben érkezett Valdebebasba, hogy a szokásos tréningen részt vegyen. A játékos kicsit meglepõdött azon, hogy õ érkezett meg elsõnek, de nem tulajdonított nagy jelentõséget a dolognak. Nyugodtan bement az öltözõbe, fölvette az edzésruhát, egy idõ után viszont feltûnt neki, hogy senki sem érkezik. Mindezek ellenére nyugodtan várt arra, hogy megérkezzen valamelyik csapattársa. Mindeközben a csapat már a buszban várakozott egyre türelmetlenebbül arra, hogy feltûnjön Drenthe, mivel a repülõtérre kellett indulniuk, hogy Irúnba utazzanak, ugyanis aznap este játszották a Real Unión elleni kupameccset. Végül, amikor belefáradtak a várakozásba, Raúl hívta fel a játékost:

– Royston, hol vagy?
– Mi az, hogy hol vagyok? Ti hol vagytok? Én itt vagyok Valdebebasban.

Amikor Raúl elmagyarázta, hogy aznap este játszanak meccset (nagyon ritka, hogy a Madrid a meccs napján utazzon idegenbe) Royston fogta a kocsiját és sietve a repülõtérhez hajtott, ahová még épp idõbe érkezett, hogy a csapattal együtt felszálljon a gépre. A terminálba már minden játékos a szokásos öltöny-nyakkendõben várakozott, míg a hollandnak melegítõbe kellett utaznia, ugyanis még arra sem volt ideje, hogy átöltözzön.

Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK