Diego López búcsúlevele.

32 évvel ezelõtt egy Paradela nevû apró vidéki faluban, Luego megyében láttam meg a napvilágot. Arról álmodtam, hogy labdarúgó leszek, de azt sosem képzeltem volna, hogy eljutok egészen az életem klubjáig, a Real Madridig. Ez olyasvalami, amire örökké büszke leszek. Éppen ezért köszönetet kell mondanom a klubnak és az elnöknek, Florentino Péreznek, amiért megadták nekem a lehetõséget, hogy ezért a címerért küzdhessek. Egy saját nevelésû játékosnak mindig az a legnagyobb dolog, ha visszatérhet a klubjához.

Köszönetet szeretnék mondani a két zseniális edzõnek (José Mourinhónak és Carlo Ancelottinak) és az õ szakmai stábjuknak a bizalmukért, mindazért, amint tanultam tõlük, azért, hogy lehetõséget adtak a bizonyításra, ami a sportnak a legalapvetõbb értéke.Köszönet a csapattársaimnak, a fizikoterapeutáknak, az orvosoknak, a szertárosoknak és a klub minden alkalmazottjának. Megtisztelõ volt veletek megosztani a nagy öröm pillanatait; köszönöm, hogy ilyen szeretettel bántatok velem. Mindenkinek a legjobbakat kívánom.

És természetesen örök hálával tartozom a madridistáknak, a világ minden pontján fellelhetõ nagy családnak. Köszönöm, hogy befogadtatok, hogy ekkora erõbedobással buzdítottatok ez idõ alatt: örökké emlékezni fogok rátok.

Boldogan távozom, mert minden tõlem telhetõt megtettem. Az egyetlen célom az volt, hogy napról napra tisztelettel és odaadással dolgozzam, és szenvedélyesen védjem a világ legjobb klubjának az értékeit.

Mindezeknek köszönhetõen büszkén mondhatom, hogy isteni ajándék volt számomra minden Real Madridban töltött másodperc.

Mindörökké, hajrá Madrid!
Egy madridista,
Diego López

Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK