Játékosok, akik a Real Madrid sztárjai is lehettek volna – II. rész

A Real Madrid utánpótlásképző-rendszere minden kétséget kizáróan az egyik legsikeresebb az egész világon. A különböző korosztályos csapatok megannyi későbbi klasszist adtak már az első csapatnak, azonban szép számmal akadnak olyanok is, akik valamilyen okból kifolyólag idő előtt kényszerültek távozni, hogy aztán később máshol fussanak be emlékezetes karriert. Kétrészes cikksorozatunk olyan labdarúgókkal foglalkozik, akik korábbi vagy jelenlegi teljesítményük alapján akár a Real Madrid felnőtt csapatának meghatározó elemeivé is válhattak volna. Második rész.

A sorozat első részét ide kattintva elolvashatod. Ott Saúlról, Matáról, Fabinhóról és Filipe Luísról olvashatsz.

Rodrigo Moreno

A brazil származású, mára már huszonegyszeres spanyol nagyválogatott Rodrigo 2009-ben szerződött a Real Madrid C csapatához. Mindössze négy mérkőzés elég volt számára ahhoz, hogy szintet léphessen, a Szalai Ádám – Pablo Sarabia kettőst is soraiban tudó Castilla tárt karokkal várta. Rodrigo végül 18 találkozón öt gólt termelt, ám maradását semmi sem indokolta – az első csapat egyébként is egészen félelmetesen festett a Cristiano Ronaldo, Benzema, Higuaín, Di María támadógépezettel – így végül a Benfica csapott le rá, s költöztette őt Lisszabonba, hat millió euró ellenében. Portugáliában nem ment rosszul a fiatal csatárnak, egy egyéves angliai kölcsönszerződést követően hamar alapemberré nőtte ki magát, ám igazán ismert 2015 után lett, amikor is a Valencia együtteséhez igazolt, melynek ma is meghatározó láncszeme. 

Rodrigo Moreno Real Madrid

Pablo Sarabia

A középpályás tizenkét esztendős volt, mikor a Real Madrid felfigyelt és lecsapott rá. Utánpótlásszinten 2004 és 2011 között erősítette a királyiakat, s lényegében az összes korosztályos csapatban megfordult – beleértve a spanyol válogatottakat is. Legemlékezetesebb idénye a 2010-2011-es szezon volt, amikor is a Castilla színeiben 33 mérkőzésen tizenkét gólt szerzett, miközben egy ízben csereként a Bajnokok Ligájában is pályára léphetett – az Auxerre elleni 4-0-s diadal során, Cristiano Ronaldót váltva. 2011 nyarán végül a Getafe vásárolta meg őt hárommillió euróért. A harmadik számú madridi alakulatnál összesen öt idényt töltött el, ezt követően került Sevillába, ahol három év alatt igen tisztességes góltermést hozott össze (szám szerint negyvenkét találatot jegyzett). Tavaly végül Thomas Tuchel kifejezett kérésére a Paris Saint-Germain együtteséhez szerződött (a novemberi BL-összecsapán során éppen ő szerezte a franciák számára végül döntetlent érő egyenlítő találatot nevelőegyesülete, a Real Madrid ellen).

Kamil Glik

A most harminckét éves hátvéd talán nem akkora név, mint a korábban már említettek, hatvanhatszoros lengyel nagyválogatottként mégis érdemes pár szót szentelni az ő történetének is. Glik két honfitársával együtt 2007-ben csatlakozott a Real Madrid C csapatához, melynek mezét összesen 18 alkalommal ölthette magára. A hírek szerint a klubot meggyőzte a tehetséges védő teljesítménye, próbálták is maradásra bírni, ám állítólag édesapja alkoholizmusa s az ebből fakadó családi konfliktusok miatt végül úgy döntött, hazatér Lengyelországba. Később megfordult a Palermo és a Bari együttesénél is, ám befutni igazán Torinóban tudott. Jelenlegi együttese az AS Monaco, melynek csapatkapitánya és természetesen alapembere is egyben.

Mario Hermoso

Hermoso esetleges visszatéréséről tavaly nyáron is sokat cikkezett a sajtó, ám mint ismeretes, végül az Atletico Madrid csapatánál kötött ki. A madridi születésű védő nagyon fiatalon, tízévesen került a Real Madridhoz. Hasonlóképp, mint Sarabia, ő is megmászta az összes korosztályos lépcsőfokot, mely végül a Castillában tetőzött a 2016-2017-es idényben. 2017 nyarán az Espanyol csapott le rá, papíron ingyen. Azért csak papíron, mert Florentino Pérez és a klub átigazolásaiért felelős dörzsölt szakemberei a szerződésekbe épített szokásos visszavásárlási opció mellett Hermoso játékjogának csak felét engedték át a barcelonai alakulatnak – s mint később kiderült, mindez remek üzletnek bizonyult. Az Espanyol két, a védő számára egyénileg remekül sikerült idénnyel később huszonöt millió euróért adott túl rajta, mely összeg ötven százaléka a fentebb foglaltak értelmében a blancók zsebébe vándorolt. 

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A Real Madrid utánpótlásképző-rendszere minden kétséget kizáróan az egyik legsikeresebb az egész világon. A különböző korosztályos csapatok megannyi későbbi klasszist adtak már az első csapatnak, azonban szép számmal akadnak olyanok is, akik valamilyen okból kifolyólag idő előtt kényszerültek távozni, hogy aztán később máshol fussanak be emlékezetes karriert. Kétrészes cikksorozatunk olyan labdarúgókkal foglalkozik, akik korábbi vagy jelenlegi teljesítményük alapján akár a Real Madrid felnőtt csapatának meghatározó elemeivé is válhattak volna.

Saúl Ñíguez

A sportolócsaládból származó tehetséges középpályás meglehetősen fiatal, mindössze tizenegy éves volt, amikor csatlakozott a Real Madrid utánpótlásához. Legidősebb testvére, a huszonegy esztendős Jony ekkoriban a klub C-csapatát erősítette, de időről-időre feltűnt az abban az idényben a spanyol másodosztályban szereplő Castilla mérkőzésein is. Testvére közelségének ellenére Saúl mégsem érezhette magát otthon az akadémián. Csapattársai szemében céltáblává vált – meglopták, elvették a cipőit és az ételét, besúgónak, patkánynak nevezték, de elmondása szerint előfordult az is, hogy egy olyan dolog miatt tiltották el hosszabb időre az edzések látogatásától, amit el sem követett. Meglehet, akkori trénere, Pepe Fernández ez időszak alatt rengeteget segített neki, s a labdarúgásról is sokat tanult, két évvel az érkezését követően, 2008-ban végül mégis távozott. Mint ismeretes, ezt követően a Real Madrid mezét a városi rivális Atlétio Madrid szerelésére cserélte.

Saul Niguez

Fabinho

Fabinho 2012 nyarán kötött hatéves szerződést a portugál Rio Ave együttesével, egy hónappal később mégis a spanyol fővárosban találta magát. Az akkor tizennyolc esztendős brazil szélső kölcsönbe érkezett a Castillához, mivel napokkal korábban a védelem addigi oszlopa, Daniel Carvajal Németországba igazolt. Fabinho a szezon során harminc találkozón kapott lehetőséget az Alberto Toril vezette alakulatnál, sőt mi több, egy ízben az első csapatban is pályára léphetett egy a Málaga elleni győztes mérkőzés alkalmával. Nem tudni, az idény végén a klub fontolóra vette-e leigazolását, mindenesetre tény, hogy a védelem mindkét szélén és a középpálya közepén is bevethető brazilnak olyan vetélytársakkal kellett volna farkasszemet néznie az első csapatba kerülésért, mint Marcelo, Fabio Coentrão, Alváro Arbeloa, az egy idény után már vissza is térő Daniel Carvajal, vagy éppen Xabi Alonso, Asier Illarramendi, Casemiro és Sami Khedira. Fabinho végül távozott, és egy monacói kitérőt követően 2018-ban a Liverpoolhoz igazolt – negyvenöt millió euró ellenében.

Fabinho

Filipe Luís 

A baloldali védő 2005-ben érkezett a Castillához az uruguayi Rentistas együttesétől. A húszéves brazil hamar alapemberré vált a remek nevekből álló, Negredo, Soldado, Granero és Arbeloa vezette tartalékcsapatnak, s mindösszesen öt mérkőzést mulasztva, végül harminchét találkozón kapott lehetőséget. Egyáltalán nem volt meglepő, hogy a vezetőség a leigazolása mellett döntött, ám a Rentistas túl nagy összeget, a piaci értékének sokszorosát kérte volna cserébe, így a transzfer meghiúsult. Filipe Luís következő állomáshelye La Coruña volt, négy évvel később pedig már az Atlético Madrid csapatát erősítette, melynek színeiben minden sorozatot figyelembe véve összesen 333 tétmérkőzésen léphetett pályára.

Arbeloa és Filipe Luis
Arbeloa és Filipe Luís

Juan Manuel Mata

A burgosi születésű középpályás 2003-ban igazolt a spanyol fővárosba a Real Oviedo ificsapatából. Kezdetben a Cadete A-ban, azaz az ötödik számú utánpótlásegyüttesben futballozott, ám tehetségének köszönhetően tizenhét évesen már az U19-es gárda alapembereként tekintettek rá. A 2006-2007-es idényt a Castilla színeiben kezdte meg, és bár csapata abban a szezonban végül kiesett a másodosztályból, Mata így is egyértelműen felfelé lógott ki a keretből – elég csak hozzátenni, hogy tíz találatával a házi góllövőlista második helyén végzett, csak Álvaro Negredo előzte őt meg a maga tizennyolc egységével. Érdekesség, hogy a kis bab becenévre hallgató támadó ugyanebben az évadban tizenhárom mérkőzésen tizenkét gólt ért el a spanyol U19-es válogatottban, mely mutatóban mind a mai napig csúcstartó.

Mata

A 2007-2008-as idény egyik legnagyobb dobása kétségkívül Wesley Sneijder megszerzése volt, s mivel Júlio Baptista is ekkor tért vissza egy rövid londoni kitérőt követően, Mata számára a középpálya közepén már nem maradt hely, így végül távozni kényszerült – ingyen. Mata azóta megfordult a Valencia és a Chelsea együttesében is, 2014 óta a Manchester United játékosa, a címeres mezt ezidáig negyvenegy alkalommal ölthette magára.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Szubjektív
Tovább

Vakértelem

Miért ne inkább nagyanyámat ültessük oda? Ő se ért hozzá, de legalább humoros lenne az adás. Nem tagadom…